Bernáth, István. Nem mondhatjuk, hogy semmi újság

From WikiSaga
Revision as of 11:42, 6 November 2018 by Jón Karl Helgason (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Jump to navigationJump to search
  • Author: Bernáth, István
  • Title: Nem mondhatjuk, hogy semmi újság (Eftirmáli)
  • Published in: Kopasz Grím-fia Egill. A fölperzselt tanya
  • Editors:
  • Place, Publisher: Budapest, Tóni Túra Utazási Iroda.
  • Year: 1995
  • Pages: 594-607
  • E-text:
  • Reference: Bernáth, István. Nem mondhatjuk, hogy semmi újság (Utószó). Kopasz Grím-fia Egill. A fölperzselt tanya. Transl. Bernáth István. Budapest: Tóni Túra Utazási Iroda, 1995, pp. 594-607.

  • Key words:


Annotation

Text missing

Lýsing

Bernáth fjallar í inngangi sínum einna mest um eðli frásagnarinnar í Egils sögu. Hann segir að hún sé að miklu leyti í samræmi við raunsæisstefnuna og þannig geti söguhöfundur talist vera forgöngumaður Flauberts og Hemingways. Bernáth ræðir líka ýmsa formlega frásagnarþætti í Egils sögu, en meðal þeirra eru kynning persóna með upptalningu ættartalna, regluleg tímaröð og jafnvel það sem sögurnar eiga sameiginlegt með leikritum: samtöl.

See also

References

Chapter 66: Er ekki sagt frá: „Stories happen in their realistic time and also when there is nothing "worthy of mention" is happening, when human activity remains stagnant. In some of the chapter endings there are such closing sentences, breaks. The author does not intend to propagate the word by introducing these parts, but rather he is emphasizing the reality of inactive but significant periods of wintertime and lengthy travels between places, while putting together pieces of the story with simple declarations and rhythm.“ (Hungarian text: „...formalításnak tetszik a sagaíró időkezelési módja. A történetek lefolynak a maguk reális idejében [...] mi van akkor, amikor nem történik „semmi említésre méltó“, (amikor) megcsappant az emberi aktivítás. ..egy-egy fejezet végén megjelennek ilyen zárómondatok, szünetjelek [...] a szerző nem akarta szaporítani a szót, inkább az idő ürességétől való iszonyában egyszerű kijelentő mondatokkal ölti össze a történet darabjait") (p. 604).


Links

  • Written by: Judit Balázs-Bécsi
  • English translation: